A darazsak biológiája és életmódja

A társas darázskolónia felépítése és életciklusa

A társas darazsak (mint a német darázs és a lódarazsak) kolóniái szigorú munkamegosztás szerint működnek. Egy királynő alapítja és vezeti a kolóniát, ő az egyetlen termékeny nőstény, aki petéket rak.
A dolgozók steril nőstények, akik minden más feladatot ellátnak: építik és bővítik a fészket, táplálékot gyűjtenek, etetik a lárvákat és védik a fészket.
Hím darazsak (herék) csak a szaporodási szezon végén jelennek meg, egyetlen feladatuk a párosodás – ezt követően rövidesen elpusztulnak. A királynő párzás után spermát raktároz a testében, és ezt használja fel a dolgozók (megtermékenyített petékből) és a későbbi új királynők létrehozására. A meg nem termékenyített petékből hímek kelnek ki – ezek a kolóniában addig nincsenek jelen, amíg a szaporodási időszak el nem érkezik.
Fontos megjegyezni, hogy a kolóniában eleinte minden egyed nőstény, a hímek és az új királynők csak a nyár végén jelennek meg a fészekben.  A királynő jelenléte kémiai úton biztosítja a dolgozók sterilitását és a kolónia rendezettségét – ha a királynő kiesik, a dolgozók egy része akár saját petéket is rakhat, bár ezekből csak hím utódok fejlődnek.

Tavaszi kezdet: A tél végén csak a megtermékenyített fiatal királynők maradnak életben, ők vészelik át a hideg hónapokat egy védett rejtekhelyen (avarkupacban, fatörzs repedésében stb.) hibernálva. Tavasszal, amint melegszik az idő, ezek a királynők előbújnak téli rejtekhelyeikről, és megfelelő fészekhelyet keresnek.

Egyedül kezdik el a fészek építését: apró, papírszerű lépet készítenek növényi rostokból és farostokból rágott pépből, és ebbe rakják le első petéiket. Ekkor még csak néhány sejt (hatszögletű bölcső) alkotja a fészket, ami leginkább egy teniszlabda méretű gömbre emlékeztet belül nyitott sejtekkel. A királynő gondozza az első lárvákat: megrágott rovarokkal, pókokkal eteti őket, míg azok ki nem fejlődnek.
Amint kikelnek az első dolgozók, a királynő többé nem hagyja el a fészket. Innentől a dolgozók veszik át a fészeképítés és a táplálékszerzés feladatait, a királynő pedig a petékre és a kolónia irányítására összpontosít.

Egy európai lódarázs királynő épp egy új fészket kezd építeni tavasszal.

A dolgozó darazsak viselkedése és feladata összetett: vadásznak és fehérjedús táplálékkal látják el a lárvákat, miközben ők maguk főleg cukros folyadékokat fogyasztanak.
Ez egy különleges kölcsönhatáshoz vezet: a kifejlett darazsak vékony "darázsdereka" miatt nem tudják megemészteni a szilárd táplálékot, ezért az általuk fogott rovarokat megrágva etetetik a lárvákat, a lárvák pedig cserébe egy cukorban gazdag nedvet választanak ki, amit a dolgozók lenyalnak és hasznosítanak. Így a lárvák szó szerint "megetetik" a felnőtt társaikat, biztosítva azok energiaszükségletét a kolónia építése során.

A nyár folyamán a kolónia dinamikusan nő: a fészek egyre több papírréteggel és léppel bővül, a dolgozók száma pedig folyamatosan emelkedik. Tavasszal csupán néhány tucat, nyár végére akár több ezer darázs is élhet egy nagyobb kolóniában.
A fészek anyaga mindig papírszerű: a darazsak változatos, korhadó faanyagot rágnak péppé, és vékony rétegekben építik fel belőle a sejtes szerkezetű fészekbölcsőket és a védőburkot.

A fészkek helye fajtól függően különböző lehet – egyesek talaj alatti üregeket (például elhagyott rágcsálójáratot) használnak, mások épületek üregeiben, padlásokon vagy védett ereszek alatt építkeznek, megint mások szabadon lógó fészkeket alakítanak ki bokrok ágai között. A lényeg, hogy a hely védett és nyugodt legyen, mivel a darazsak szeretik az olyan rejtekhelyeket, ahol zavartalanul építkezhetnek és nevelhetik az utódaikat.

A nyár vége és az őszi összeomlás: Kora ősszel a kolónia eléri maximális méretét, és a királynő új királynőnek szánt nőstényeket, valamint hímeket (heréket) is nevel az utolsó fiasításból. Miután ezek a szaporodó egyedek kirepülnek a fészekből párosodás céljából, a régi királynő szerepe lezárul – petézése leáll, és élete végéhez közeledik.
A dolgozók viselkedése ilyenkor jelentősen megváltozik: mivel már nincsenek lárvák, amelyeket etethetnének (és amelyek cserébe cukros táplálékot adnának nekik), a dolgozó darazsak külső cukorforrásokat keresnek.
Ilyenkor vonzódnak a túlérett, erjedő gyümölcsökhöz, illetve az emberek által kínált édességekhez (például üdítőitalokhoz, lekváros ételekhez) – az erjedt gyümölcs alkoholtartalma miatt gyakran szó szerint lerészegednek, ezért kiszámíthatatlanabbul viselkednek a szokásosnál.
Ugyanebben az időszakban a kolóniában fellazul a rend: a dolgozók már nem gondoznak utódokat, és sokkal ingerlékenyebbé, agresszívebbé válnak a fészek védelmében, különösen a külső behatásokkal szemben. A nyár végén, ősz elején gyakori tapasztalat, hogy a darazsak ok nélkül támadékonyabbnak tűnnek – ennek hátterében a kolónián belüli feszültség és az utolsó nemzedékek védelmezése áll.

Ősszel az eredeti királynő elpusztul, és a dolgozók többsége is elhullik a hideg, illetve a táplálékhiány miatt. Mire az első fagyok beköszöntenek, a kolónia gyakorlatilag összeomlik: az új királynők ekkorra már párosodtak, és védett búvóhelyet keresve telelni vonulnak, a fészekben maradó összes többi darázs (dolgozók, hímek, régi királynő) elpusztul.
A következő tavaszt így csak az ősszel megtermékenyült fiatal királynők élik meg, és velük indul újra a ciklus a régi fészek elhagyásával. Érdekesség, hogy a régi darázsfészkeket a darazsak nem használják újra a következő évben – minden szezonban új fészket építenek a királynők. A kedvező fészekhelyeket azonban (pl. egy kényelmes padlászugot) évről évre újabb kolóniák találhatnak meg.

A darázsfészek felépítése és a lárvák nevelése

A darazsak fészke a papírmaséhez hasonló anyagból épül, melyet a darazsak maguk állítanak elő rágott farost és nyál keverékéből. A királynő egy apró kezdeti fészket hoz létre, majd a dolgozók folyamatosan bővítik azt: koncentrikus rétegekben burkot építenek a lépek köré, és egyre több sejtből álló, több emeletes "lépvárosokat" alakítanak ki a burkon belül.
A fészek belsejében hatszögletű sejtek ezrei sorakozhatnak (egy nagyobb darázsfészekben akár 5–10 ezer sejt is lehet), ezekben fejlődnek a petéből kikelő lárvák. A dolgozók folyamatosan ellátják a lárvákat rovarok húsából rágott péppel, cserébe a lárvák által kiválasztott cukros folyadék szolgál a dolgozók számára táplálékul.

Amikor a lárva kifejlődött, saját testnedveiből finom selyemmel bábozza be magát a sejtben, és bebábozódik. A dolgozók eközben folyamatosan tisztán tartják a fészket: eltávolítják az elpusztult egyedeket, a hulladékot, és javítják a fészek sérüléseit. A kikelő fiatal darazsak pár nap alatt megkeményednek és munkába állnak a kolóniában.

A darázskolónia életének sajátos ritmusa van: tavasztól őszig építkezéssel, szaporodással és gyarapodással telik az idő, míg az őszi hónapokban a kolónia felkészül a megszűnésre. Az új királynők elhagyják a fészket és menedéket keresnek a télre, a megmaradt kolóniatagok pedig szétszélednek vagy elpusztulnak, ahogy a hőmérséklet csökken.

Ez a szezonális életciklus jellemző a mérsékelt övi társas darazsakra: hazánkban a darázsfészek egynyári, azaz minden tavasszal új kolónia alakul. Ezzel szemben a mézelő méhek kolóniái áttelelnek – a darazsak és a méhek életmódja közti különbségre fontos rámutatni.

A darazsak ökológiai szerepe is jelentős: mivel a dolgozók rengeteg rovart (például legyeket, hernyókat, pókokat) fognak be a lárvák etetéséhez, a darázskolónia lényegében biológiai rovarirtóként működik nyáron.

Bár a darázscsípés az ember számára fájdalmas és veszélyes is lehet (főként allergia esetén), maguk a darazsak nem "rosszindulatúak": nem támadnak ok nélkül. Többnyire akkor csípnek, ha a fészküket fenyegetve érzik, vagy ha hirtelen provokáció éri őket (például rájuk taposunk vagy lecsapjuk őket). Összességében a társas darazsak élete egy rövid, de rendkívül szervezett ciklus, amelyben a kolónia minden tagja – a királynőtől a legutolsó dolgozóig – egy közös célért, a faj fenntartásáért tevékenykedik.

Darázsirtási munkáink területi lefedettsége

Egészségügyi darázsirtással elsősorban Komárom-Esztergom megyében foglalkozunk, ahol rendszeresen végzünk fészekeltávolítást olyan településeken, mint Tatabánya, Tata, Komárom, Esztergom, Oroszlány, Nyergesújfalu, Dorog, Kisbér, Lábatlan, Ács, Tokod, Bajna, Süttő és a környező kisebb falvak.

A nyári időszakban gyakran hívnak bennünket Fejér megyébe is, főként Székesfehérvár, Velence, Gárdony, Mór, Bicske, Martonvásár és Etyek térségébe, ahol az ereszek és melléképületek alatt kialakuló darázsfészkek komoly veszélyt jelenthetnek.

Pest megye számos településén is rendszeresen végzünk darázsirtást: többek között Budaörs, Érd, Szentendre, Gödöllő, Dunakeszi, Pilisvörösvár, Veresegyház, Pécel, Vecsés, Monor és a budapesti agglomeráció több pontján.

A Győr-Moson-Sopron megyei régióban is elérhetőek vagyunk: Győr, Mosonmagyaróvár, Csorna, Fertőd, Jánossomorja, Tét és Kapuvár térségében szintén rendszeresen végzünk darázsfészek-eltávolítást.

Nem maradhat ki Veszprém megye sem, különösen a Balaton északi partján fekvő üdülőterületek – például Balatonfüred, Balatonalmádi, Zánka, Tihany, Csopak, Veszprém, Tapolca – ahol a nyaralók és vendéglátóhelyek környékén megnő a darázsfertőzések gyakorisága.

Szolgáltatásainkat lakossági és üzleti ügyfelek részére is biztosítjuk – legyen szó családi házról, társasházról, nyaralóról, telephelyről vagy üzletről, minden esetben gyors és szakszerű megoldást nyújtunk a darázsproblémák kezelésére.